Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelem...

2009.07.02
 
Tudom milyen érzés biztonságban érezni magad, beszállni egy autóba, hogy hazamenj egy hosszú éjszakából, míg futottál a veszély elől, csak azért, hogy ismét farkasszemet nézz a kínnal, hogy érezd, amint a hideg acél a nyakadnak szegeződik. Hallottam egy sikolyt és felismertem, hogy a sajátom.
 
A szeretetet választottam újra és újra. Megküzdöttem sok hosszú, nehéz ütközetben a sötét oldallal férfiak lelkéért és elveszítettem a küzdelmet. Néha a cserbenhagyás a legjobb barátodnak tűnik. Olyan, mintha a szeretőd lenne.
Sikítottam a gyönyörtől sok eksztatikus éjszakán át, s megmásztam a világ legmagasabb csúcsait a másik karjaiban, és azokat az éjszakákat soha nem fogom megbánni. Akkor mindennél közelebb voltam Istenhez, az Istennőhöz…
 
Szerettem és vágytam rá, hogy megengedjem valakinek, hogy bántson. Meg akartam halni, megtalálni a szabadságot a víz buborékaiban egy napsütéses napon- ez többet jelent mindennél.
És amikor nem volt már több lélegzet, nem volt több remény bennem, egy Angyal azt mondta nekem:
 „Csak képzeld el, hogy milyen lesz a következő. Míg élsz van remény. Ne feledd, honnan jöttél.”
 
Emlékszem egy helyre, ahol Lények úsznak a szeretet kékszínű folyadékában, ahol a világ legszebb Tündér Hercegnője rózsaszín nőszirmot hord és boldogan élnek míg meg nem halnak. A lovak repülni tudnak, ahogyan én is.
Nem hittem már többé, de mindig is tudtam.
 
És amikor már mindenki meghalt körülöttem…és sokféleképpen halnak meg…amikor mások halála a távoli sarokban üvölt, mert még többet akar, a legjobb barátom a szívemre teszi a kezét és felajánlja nekem a saját igazságát. És én is felajánlom neki a sajátomat…
 
Nincs „boldogan éltek, míg meg nem haltak” egy olyan világban, ahol a lények nem a folyékony kék szerelemben úsznak. De munkával elérhető és én azt hiszem megtaláltam az Utat az Isteni Megvalósításhoz, éppen ott ahol gondoltam.
 
Az az ember, aki tudja, hogy az Univerzum titkai a szerelemben nyugszanak, mely képes kibontakozni két ember között, aki tudja, hogy messzebbre juthatsz az isteni feladat keresésében, ha vonzódsz a partneredhez, a társadhoz, és ha mindig egyformán megmaradsz a teljes igazságban, napról napra; a hálószobában, a fürdőszobában és a konyhában is, az boldog lesz.
 
És én ugyanaz a kislány vagyok, aki mindig is hitt abban, hogy ha nincs partnered, akkor csak arra van szükséged, hogy teljes maradj és igazságos önmagaddal szemben. Ez az Út része, egészen idáig ezt tanultam, készültem …
 
Mindegy, hogy húsz évet élek, vagy húsz percet. Ami számít, az a napról napra zajló folyamat. Mit kezdesz az időddel?!
Az én történetemben egyetlen nehéz igazság sincsen. És nem törődöm azzal mennyire kifinomultnak tűnünk… Csak tudom mit akarunk mindnyájan a szívünk mélyén: valakit, aki szeret bennünket, és valakit, aki hagyja, hogy szeressük.
Ez a bennünk rejlő lehetőség.
 
És felismerni időben, amikor egy hang előtör a sötétségből:
Jól vagyok. Nem kérek segítséget! Nincs szükségem senkire! Én tudom milyen egyedül lenni. Szinte a tökéletességre fejlesztettem. Szeretek egyedül lenni. Jól csinálom.
 
Nem tudom hogyan kell tökéletes kapcsolatot kialakítani. Ezt az egyet meg kell tanulnom. Nagyot nyelek és visszahívlak. Újra és újra. És úgy döntesz, hogy visszajössz. Mindkettőnknek ugyanazokat a lépéseket kell megtennünk. Én úgy döntök, hogy visszahívlak. Te úgy döntesz, hogy visszajössz. Minden percben, minden körülmények között a legegyszerűbbtől a legfennköltebbig, minden csupán választás kérdése. És a bátorságé…
 
Csodállak.

Köszönöm, hogy vagy…