Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öndeterminizmus

2009.06.12
A törvények szerepe a világban
 
 
A földön a legtöbb országban még látszólag sincs egyenlőség. Itt látszik legjobban hogyan segíti elő a pozícióba került egyének hatalmának gyakorlását a törvénykezés, illetve, hogy a törvényeken keresztül hogyan lehet hivatalos és legális keretek között művelni az elnyomást.
 
Nyilvánvaló, hogy az erre való felkészítés már gyerekkortól kezdve zajlik.
A társadalom hogy ezeket a szabályokat betartsa, szükség van már kicsi kortól kezdve a hozzászoktatáshoz, mert a rendszer így tartja fent magát elevenen, az emberek elméjébe helyezi már kezdetektől fogva a korlátokat.
A gyerekek önbecsülését már a szüleik csonkítják, azért hogy ezen keresztül segítsenek beilleszkedni nekik a társadalomba, és át tudják adni nekik a később beilleszkedést segítő korlátokat, rácsokat.
Később az önbecsülés és az énkép negatív formálásában részt vesz az iskola, és a hozzá hasonló intézmények, ahol amit a gyerekek nem kaptak meg szüleiktől, a tanítók elvégzik.
 
Ha ez a folyamat nem zajlana le akkor a gyerekekből "antiszociális" lények formálódnának akik alapokat kapnának a szabad élethez és nem tûrnék el már szabályokat.
Így muszáj belesegíteni őket ebbe a rendszerbe.
Ha egy gyerek feltűnően nem veszi fel ezeket a korlátokat akkor a szülők közreműködésével gyógyszeresen kezelik, nehogy veszélyt jelentsen a környezete elméje számára, mert ha sikerül neki szabadságot hirdetni akkor azzal súlyos rombolást végez a szülők és a tanárok munkájában.
 
Ez azért fontos, mert ha egy egyén ezektől a korlátoktól megszabadul, nem lesznek rá hatással már sem az íratlan, sem az írott törvények, és így veszélyessé válik a hatalmi rendszerek működése és fenntartása.
Szerencséjükre eddig nem sok ember tudott megvilágosodni, hiszen ha ez az esemény tömegesen fordulna elő akkor a törvények és az előírások be nem tartása általános káoszhoz és anarchiához vezetne.
Ez pedig a hagyományos dogmatikus társadalmi rendszerek halálához vezetne.
 
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk, vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a
hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És
így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
 (Osho)
 
Az emberek tudata úgy van gyerekkortól fogva megnyírva hogy szükségesnek érezze saját és mások biztonsága érdekében a rendszereket és a szabályokat. El van velük hitetve hogy csak ha ezeket betartják úgy lesz békés életük, és ha másokat ezek alapján az értékrendek alapján nem
figyelnek meg akkor további veszélyek leselkednek rájuk.
Az így nevelt ember folyamatos félelemben él, fél attól, hogy nem szeretik, nem értékelik őt és ugyanígy bélyegez meg másokat.
Ez természetesen csak egy szempont. Ennek a világnak hamarosan vége szakad és kialakul az a világ ahol nincs szükség ezekre a támaszokra.
Ezt a rendszert nem lehet megdönteni harccal, vagy bármilyen olyan energiával, folyamattal ami ennek a rezgésnek a szintjébe tartozik, ilyen módon már számtalanszor próbálkoztak a történelemben, de még soha senkinek sem sikerült.
Ilyenkor mindig egy újabb értékrend válja fel a másikat ami ugyanannyira rendszer mint az előző volt.
Ez a rendszer csak úgy szakadhat meg és tűnhet el, ha az önismeret útjára lépünk és felismerjük azt, hogy csak az korlátozhatja a szabadságunkat ami a fejünkben van!